A vakcina arra idomítja az immunrendszert, hogy felismerje a kórokozót, mielőtt az találkozna vele. A vakcina a kórokozó ártalmatlan változatát, vagy annak egy darabját, vagy utasításokat ad egy darab elkészítéséhez, és az immunrendszer antitestek és memóriasejtek termelésével válaszol. Ha az igazi kórokozó később megjelenik, az immunrendszer felismeri azt, és gyors, erős választ ad. Az eredmény egy betegség nélküli immunitás.

A vakcináknak többféle típusa létezik. Az élő, attenuált vakcinák a kórokozó legyengített formáját használják, mint például a kanyaró és a sárgaláz elleni vakcinák. Az inaktivált vakcinák elölt kórokozót használnak, mint például az influenza elleni oltás. Az alegység-vakcinák a kórokozóból származó fehérjét vagy cukrot használják, mint például a hepatitis B vakcina. Az mRNS-vakcinák genetikai utasításokat továbbítanak, amelyek arra utasítják a sejteket, hogy termeljenek egy vírusfehérjét, amelyet az immunrendszer ezután célba vesz. A vírusvektor-vakcinák ártalmatlan vírust használnak hasonló utasítások közvetítésére. Mindegyik típusnak vannak előnyei és korlátai.

Mit tesznek a vakcinák:

• Megelőzi a betegségeket. Csökkenti a fertőzések és a súlyos betegségek kockázatát.
• Védjük meg másokat. A nyájimmunitás csökkenti a vírus terjedését azokra, akiket nem lehet beoltani.
• Ki kell irtani a betegséget. A himlő eltűnt. A gyermekbénulás a küszöbön áll.
• Csökkentse az antimikrobiális rezisztenciát. Kevesebb fertőzés kevesebb antibiotikum-felhasználást jelent.

A vakcinákat magas biztonsági előírásoknak megfelelően gyártják. A mellékhatásokat olyan rendszereken keresztül figyelik, mint az Egyesült Államokban a VAERS, az EU-ban pedig az EudraVigilance.