Olvasd el az ibuprofen dobozának címkéjét, és két nevet fogsz látni. Az egyik a márka, a másik a hatóanyag, általában a kémiai név kisebb betűkkel. Ez a második név az a rész, ami valójában elvégzi a munkát. A tablettában lévő minden más, a töltőanyagok, kötőanyagok és bevonatok, azért vannak, hogy hordozzák, védjék, vagy segítsék a megfelelő pillanatban történő feloldódását.

A különbség nem triviális. Egy 200 mg-os ibuprofen tabletta 200 mg hatóanyagot tartalmaz, de maga a tabletta nehezebb. A plusz tömeg a segédanyagok. Két, azonos hatóanyagot tartalmazó termék eltérően viselkedhet, ha a segédanyagaik eltérnek, ezért a generikus és a márkás gyógyszer a gyakorlatban nem mindig felcserélhető, még akkor sem, ha a szabályozó hatóságok szerint igen.

Miért fontos a gyakorlatban

• Adagolás. Minden adagolási utasítás a hatóanyagra vonatkozik, nem a tabletta teljes tömegére.
• Allergia és intolerancia. Néhány reakció a segédanyagokból, például a laktózból vagy a színezékekből ered, nem magából a gyógyszerből.
• Generikus egyenértékűség. A szabályozók ugyanazt a hatóanyagot, ugyanazt a hatáserősséget, ugyanazt az útvonalat és bizonyított bioekvivalenciát követelnek meg.
• Kombinált termékek. Egyetlen tabletta két vagy több hatóanyagot tartalmazhat, mindegyiknek megvan a saját adagja.

A gyógyszerészek az aktív összetevőt API-nak nevezik, ami az „active pharmaceutical ingredient” (hatóanyag) rövidítése. Ez a rövidítés világszerte megjelenik a gyártási dokumentumokon és a szállítási jegyzékeken.