A tengervízben oldott sók teljes koncentrációja a sótartalma. A nyílt óceán átlagos sótartalma körülbelül 35 gramm só kilogrammonként a tengervízben, de ez az érték régiónként változik az alacsony sótartalmú sarkvidéki és part menti vizektől a magas sótartalmú szubtrópusi örvényekig, ahol a párolgás meghaladja a csapadékot.

A sótartalom a hőmérséklettel együtt szabályozza a tengervíz sűrűségét, és ezáltal az óceán cirkulációját. A sótartalmat a legpontosabban az elektromos vezetőképesség alapján mérik, az eredményeket a Gyakorlati Sószint Skálán jelentik. A legpontosabb sűrűségszámításokhoz az abszolút sótartalmat használják, amely figyelembe veszi a regionális összetételbeli különbségeket.

A sótartalom mintázatai feltárják a víztömegek történetét – hol csapódtak ki vagy párologtak el, hol képződött vagy olvadt el a jég, és hogyan keveredtek. A globális sótartalom eloszlását ma már folyamatosan térképezik műholdak és az Argo űrteleszkóp, ami érzékeny mutatója az éghajlatváltozás alatt intenzívebbé váló hidrológiai ciklusnak.

Egyetlen sótartalom-egységnyi különbség elegendő egy különálló, hosszú életű víztömeg létrehozásához.