Minden olyan szilárd anyag, amelyet emberek gyártanak vagy dolgoznak fel, és a tengeri környezetbe dobnak, tengeri törmeléknek minősül. A műanyag tárgyak dominálnak tartósságuk és alacsony sűrűségük miatt, de a fém, az üveg, a gumi és az elhagyott halászfelszerelések is hozzájárulnak ehhez.

A törmelék szárazföldi forrásokból, folyókon és esővízcsatornákon keresztül, valamint tengeri tevékenységekből, például a halászatból és a hajózásból kerül az óceánba. Belegabalyodhat az állatokba, lenyelhető, invazív fajokat szállíthat, és károsíthatja az élőhelyeket. A nagyobb tárgyak lebomlásával képződő mikroműanyagok ma már megtalálhatók a vízoszlopban és a mélytengeri üledékekben.

A takarítási erőfeszítések a tengerparti önkéntesektől a kísérleti nyílt tengeri gyűjtőrendszerekig terjednek. A források csökkentését – a jobb hulladékgazdálkodást, az újratervezett termékeket és az elhagyott halászfelszerelések visszaszerzését – széles körben hatékonyabbnak tartják, mint a puszta takarítást. A nemzetközi megállapodások és a nemzeti törvények egyre inkább a tengeri törmeléket célozzák meg, de a meglévő szennyezés mértéke azt jelenti, hogy a probléma évtizedekig fennáll, még akkor is, ha az új szennyezések holnap megszűnnek.

• Emberi eredetű szilárd hulladék az óceánban
• A műanyagok uralják
• Belegabalyodás és lenyelés révén károsítja a vadon élő állatokat
• A legjobb megoldás a tengerbe jutás megakadályozása