A korallok a tengeri szellőrózsákkal és a medúzákkal rokon, koloniális tengeri gerinctelenek. A legtöbb zátonyépítő faj kalcium-karbonát vázat választ ki, amely idővel hatalmas struktúrákká halmozódik fel. Az apró, fotoszintetizáló algák, a zooxanthella a korallszövetben élnek, és a gazdaszervezet energiaszükségletének nagy részét tápanyagokért és védelemért cserébe fedezik.

Ez a partnerség lehetővé teszi a korallok számára, hogy tiszta, tápanyagszegény trópusi vizekben boldoguljanak. Hő, szennyezés vagy egyéb tényezők stressze alatt a korallok algákat bocsáthatnak ki és kifehéredhetnek. A hosszan tartó kifehéredés gyakran halálhoz vezet. A korallok csápjaikkal planktont is befognak, ami másodlagos táplálékforrást jelent számukra.

Az egyes koralltelepek évszázadokig is élhetnek, és az általuk épített zátonyok rendkívüli biodiverzitást támogatnak. Ökológiai értékükön túl a korallok partvédelmet, turisztikai bevételeket és halászati ​​élőhelyet biztosítanak. A hőmérsékletre és a kémiai összetételre való érzékenységük miatt az óceáni változások fontos indikátorai.

• Kalcium-karbonát vázat építő gyarmati gerinctelenek
• Szimbiotikus algák a táplálkozáshoz
• A trópusi zátonyok ökoszisztémáinak alapjai
• Rendkívül érzékeny a felmelegedésre és a savasodásra