A korábbi századokban a magánhajók engedély alapján harcoltak. A kalózhajó egy magántulajdonban lévő és felfegyverzett hajó volt, amelyet a kormányzat egy kereskedelmi hajók megtámadására és elfogására adott fel engedélyt egy kereskedelmi hajó esetében háború idején.

A kalózkodás lehetővé tette az államok számára, hogy növeljék a haditengerészeti nyomást anélkül, hogy nagy állandó flottákat tartottak volna fenn. Az elfogott hajókat és rakományokat nyereményként adták el, a bevételt pedig a tulajdonosok, a legénység és a kibocsátó állam között osztották fel. A gyakorlat visszaélésekre adott okot, és kalózkodásba torkollott, amikor a megbízások homályosak voltak vagy figyelmen kívül hagyták őket.

Az 1856-os párizsi nyilatkozat nagyrészt eltörölte a nagyhatalmak közötti magántulajdonlást. A kifejezés a történelmi diskurzusokban és időnként metaforában is tovább él. A modern haditengerészeti segédhajók és a felfegyverzett kereskedelmi cirkálók különálló jogi kategóriák.

• Magántulajdonban lévő hadihajó, amely ellenséges kereskedelmi támadásra van engedéllyel
• Háború idején márkajelzéssel működött
• A megszerzett nyereményekből profitált
• A tizenkilencedik század közepén nagyrészt megszüntették