Azok az emberek kötnek biztosításra a legszívesebben, akiknek várhatóan szükségük lesz rá. Kontraszelekció akkor történik, amikor a kérelmezők többet tudnak a saját kockázataikról, mint a biztosító, és ezért a magasabb kockázatú egyének nagyobb arányban iratkoznak be. Az így létrejövő csoport kockázatosabb, mint az átlagos populáció, amelyre a díjak épülnek.

Klasszikus példák az egészség- és életbiztosításban találhatók. Aki egy nem diagnosztizált betegségre gyanakszik, nagyobb valószínűséggel köt nagylelkű fedezetet. Ha a biztosító nem tudja észlelni a megnövekedett kockázatot, a díjak elégtelennek bizonyulnak, és a veszteségek megnőnek. Idővel az egészségesebb kockázatok eltűnhetnek, tovább rontva a biztosítási portfóliót.

A biztosítók kockázatértékelési kérdésekkel, orvosi vizsgálatokkal, várakozási időkkel és juttatási korlátozásokkal küzdenek a kontraszelekció ellen. A kötelező részvétel és a közösségi díjszabás szintén csökkentheti a problémát azáltal, hogy megakadályozza az egészséges emberek kilépését. A kontraszelekció kezelése továbbra is állandó feszültséget okoz az önkéntes biztosítási piacokon.

• A magasabb kockázatú emberek hajlamosabbak több biztosítást vásárolni
• Aszimmetrikus információból fakad
• Felhajthatja a biztosítási díjakat és destabilizálhatja a poolokat
• A kockázatértékelés és a tervtervezés ellensúlyozza