A jegesmedvéknek vastag bundájuk és zsírrétegük van. A kaktuszok húsos szárakban tárolják a vizet. Ezek adaptációk: olyan tulajdonságok vagy viselkedési formák, amelyek segítik az élőlény túlélését a környezetében. A kifejezés fizikai tulajdonságokat, fiziológiai folyamatokat és viselkedési formákat foglal magában. Az adaptáció generációkon át fejlődik ki a természetes szelekció révén. A hasznos tulajdonságokkal rendelkező egyedek túlélik és többet szaporodnak, továbbadva ezeket a tulajdonságokat. Charles Darwin és Alfred Russel Wallace a 19. század közepén írták le a mechanizmust.

Az alkalmazkodások sokféle formát ölthetnek. A strukturális alkalmazkodások fizikaiak, mint például a zsiráf hosszú nyaka vagy a kacsa úszóhártyás lába. A viselkedési alkalmazkodások cselekvések, mint például a vándorlás, a téli álom vagy az éjszakai vadászat. A fiziológiai alkalmazkodások belsőek, mint például a teve vízmegőrzési képessége vagy a mélytengeri hal nyomásálló képessége. Egyes tulajdonságok exaptációk, ami azt jelenti, hogy egy célra fejlődtek ki, majd később egy másik célra adaptálódtak. A tollak valószínűleg a melegedés érdekében fejlődtek ki, mielőtt repülésre használták volna őket.

Az adaptáció típusai

• Szerkezeti: testforma, végtagok, fogak, szőrzet.
• Viselkedésbeli: vándorlás, udvarlás, eszközhasználat.
• Fiziológiai: hőmérséklet-szabályozás, vízvisszatartás.
• Exaptáció: egy új funkcióhoz átalakított tulajdonság.

Az alkalmazkodás nem célvezérelt. Az élőlények nem választják az alkalmazkodást. A környezet kiszűri a változásokat, és ami működik, az fennmarad.