Egy animációs film nem rögzít mozgást. Létrehozza azt. Az animáció gyors egymásutánban állóképek sorozatát jeleníti meg, a látás állandóságára támaszkodva, hogy azok mozgásnak tűnjenek. Egy lapozható könyv ezt papírral és hüvelykujjal teszi. Egy játékfilm tízezrekkel rajzol, vagy digitális modellekkel, amelyeket egy számítógép képkockáról képkockára jelenít meg. A technika régi. Az illúzió még mindig működik.

Többféle formája létezik. A hagyományos cellás animáció minden képkockát kézzel rajzol, ahogy a Disney is tette a Hófehérkével. A stop-motion fizikai tárgyakat animál, az expozíciók között kissé mozgatva őket, ahogy Aardman teszi a Wallace és Gromittal. A rotoszkópozás élőszereplős felvételeket követ képkockáról képkockára. A számítógépes animáció karaktereket és környezeteket épít 3D szoftverben, majd kiszámítja az egyes képkockákat, ahogy a Pixar is teszi. Minden módszernek megvan a saját stílusa és kinézete.

Az animáció nem műfaj. Ez egy médium. Horror történeteket, dokumentumfilmeket, felnőtt drámákat és gyerekmeséket mesél. Lehet fotorealisztikus vagy absztrakt. Lehet drága vagy olcsó. Hayao Miyazaki kézzel rajzolt világai a Pixar szoftvereinek procedurális tömege mellett helyezkednek el. A forma rugalmas. A legjobb animáció a mozgást használja fel valami olyan kifejezésére, amit az élőszereplős filmek nem tudnak.