Az etén egy gáz. A polietilén egy műanyag zacskó. A különbség a polimerizációban rejlik. Az etén egy monomer, egy kis molekula, amely más monomerekhez kötődve polimert alkothat. A szó a görög monosz (egyetlen) és merosz (rész) szavakból származik. A monomerek a műanyagok, fehérjék és nukleinsavak építőkövei.

A monomerek legalább egy olyan funkciós csoporttal rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy más monomerekkel reagáljanak. Az alkének addícióval polimerizálódnak, ahol a kettős kötés felnyílik és egy másik monomerhez kapcsolódik. Az aminosavak kondenzációval polimerizálódnak, ahol egy vízmolekula felszabadul és peptidkötés alakul ki. A nukleotidok DNS-t és RNS-t polimerizálnak. A cukrok keményítőt és cellulózt képeznek. A monomer típusa határozza meg a polimer típusát.

Egy polimer tulajdonságai a monomertől, a lánc hosszától és az elágazástól függenek. A polietilén rugalmas és szívós. A polisztirol merev és átlátszó. A nejlon erős és elasztikus. Minden polimernek megvannak a maga alkalmazásai. Különböző monomerek kiválasztásával és a polimerizációs körülmények szabályozásával a vegyészek specifikus tulajdonságokkal rendelkező anyagokat tervezhetnek.

A monomereket szerves szintézisekben is használják. Funkcionalizálhatók, kopolimerizálhatók és térhálósíthatók, így testreszabott tulajdonságokkal rendelkező anyagokat hozhatnak létre. A monomer a kiindulási pont. A polimer a termék.