A bázisok csúszósnak érződnek. A szappan, a fehérítő és a szódabikarbóna is rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. A szó a latin „basis” szóból származik, ami bázist jelent. A vegyészek a bázist olyan anyagként definiálják, amely protonokat vesz fel vagy elektronpárokat ad le. A Brønsted-Lowry definíció a protonfelvételre összpontosít. A Lewis definíciója az elektronpár-donációra összpontosít. Mindkettő hasznos, a kontextustól függően.

Vízben a bázis protont vesz fel a vízből, hidroxidionokat hozva létre. Minél több hidroxidion van oldatban, annál magasabb a pH. A nátrium-hidroxid teljesen disszociál vízben, így erős bázissá válik. Az ammónia csak részben vesz fel protonokat, így gyenge bázissá válik. A savakhoz hasonlóan a bázisok is lehetnek erősek vagy gyengék, tömények vagy hígak. A kifejezések nem felcserélhetők.

A bázisok savakkal reagálva sókat és vizet képeznek. Ez a semlegesítési reakció az egyik legalapvetőbb a kémiában. A bázisok zsírokkal és olajokkal is reagálva szappant képeznek, ezt a folyamatot szappanosításnak nevezik. Denaturálják a fehérjéket, ezért a fehérítő és a lúg korrozív hatású. Ipari folyamatokban, vízkezelésben és háztartási takarításban használják őket. Az emberi szervezet bázisokat használ a pH pufferolására és a homeosztázis fenntartására.

A pH-skála a savasságot és a bázikusságot méri. A 7 alatti pH-érték savas, a 7 feletti pH-érték bázikus, a 7-es pH-érték pedig semleges. A skála logaritmikus, tehát minden egység tízszeres változást jelent a hidrogénion-koncentrációban. A 12-es pH-érték milliószor bázikusabb, mint a 6-os pH-érték.