Egy levél lehull, és a gombák, baktériumok lebontják a talajban. Ez a biodegradáció. Egy anyag biológiailag lebomló, ha az élő szervezetek képesek lebontani természetes anyagokká, például vízzé, szén-dioxiddá és biomasszává. A folyamat az anyagtól, a környezettől és a jelenlévő mikrobáktól függ. Egy banánhéj hetek alatt lebomlik. Egy kukoricakeményítő-villa hónapokig is eltarthat egy ipari komposztálóban, de évekig egy hulladéklerakóban.

A biológiailag lebomló címke gyakran félreérthető. Ez nem jelenti azt, hogy egy termék eltűnik a hátsó udvarban. A legtöbb biológiailag lebomló műanyag speciális feltételeket igényel: magas hőmérsékletet, nedvességet és mikrobiális aktivitást. A hulladéklerakókat a hulladék eltemetésére, nem pedig lebontására tervezték. Oxigén és víz nélkül még a biológiailag lebomló anyagok is évtizedekig fennmaradhatnak.

A komposztálható anyagok szigorúbb szabványnak minősülnek. A komposztálható anyagnak meghatározott időn belül nem mérgező összetevőkre kell lebomolnia komposztálási körülmények között. Az olyan tanúsítási programok, mint az Egyesült Államokban a BPI és Európában az OK Compost, ellenőrzik az állításokat. A biológiailag lebomló anyagok a tágabb kategória. A komposztálható anyagok szigorúbbak.

A biológiai lebonthatóság nem jogosít fel a fogyasztásra. Egy biológiailag lebomló zacskó előállítása továbbra is erőforrásokat igényel, és ha nem megfelelően dolgozzák fel, akkor is helyet foglal a hulladéklerakóban. A legjobb megoldás az, ha először csökkentjük és újrafelhasználjuk, majd újrahasznosítjuk, és a biológiai lebonthatóságot csak végső megoldásként kezeljük.