A gyújtás az a pillanat, amikor egy szikra vagy kompressziós hullám beindítja az üzemanyag elégetését a motor hengerében. Szikra vagy kompressziós hullám nélkül semmi sem mozdul. A kifejezés magában foglalja mind magát az eseményt, mind az azt kiváltó rendszert.

A korai autók mágneseket és kézi hajtókarokat használtak. Charles Kettering elektromos önindítója, amelyet az 1912-es Cadillac-ben mutattak be, eltávolította a hajtókaros rendszert, és több ember számára tette elérhetővé a vezetést. A gyújtásrendszereket évtizedekig gyújtópontok és kondenzátorok működtették, amíg az elektronikus gyújtás meg nem jelent az 1970-es években, majd ezt követték az elosztó nélküli, tekercses-gyertyás rendszerek.

Egy tipikus gyújtásrendszer részei

• Akkumulátor és gyújtáskapcsoló.
• Gyújtótekercs a feszültség több ezer voltig történő növeléséhez.
• A gyújtógyertya íve áthalad a résen.
• Vezérlőmodul a szikra időzítéséhez.
• Főtengely- és vezérműtengely-érzékelők a helyzet jelzésére.

Az időzítés ugyanolyan fontos, mint a szikra. Túl korán begyújtás esetén a motor kopog. Túl későn a teljesítmény csökken, miközben a kipufogógáz hőmérséklete emelkedik. A dízelmotorokban teljesen kihagyják a szikrát, és a kompressziós hőre támaszkodnak az üzemanyag begyújtásához. Ezért nincsenek gyújtógyertyák a dízelmotorokban.