A kibocsátási szabványok olyan szabályozások, amelyek korlátozzák a járművek által kibocsátott szennyező anyagokat. Ezek kiterjednek a szén-monoxidra, a nitrogén-oxidokra, a részecskékre és az elégetlen szénhidrogénekre. Egyes joghatóságokban az üvegházhatású gázokat is szabályozzák. A szabványokat kormányok határozzák meg, és tesztelés és tanúsítás révén érvényesítik.

A történelem tanulságos. Az 1960-as évek Los Angelesében a szmog olyan sűrű volt, hogy bezárták az iskolákat, és az emberek maszkot viseltek. Az 1970-es Tiszta Levegő Törvény felhatalmazta az újonnan létrehozott Környezetvédelmi Ügynökséget a járművek kibocsátásának szabályozására. Ezt követték a katalizátorok, az ólommentes benzin és az üzemanyag-befecskendezés. A levegő minősége drámaian javult. Kalifornia, amely régóta szigorúbb szabványokat határoz meg, vezető szerepet tölt be a tisztább járművek iránti törekvésben.

Európa az Euro szabványokat használja, jelenleg az Euro 7-et, amely szigorítja a nitrogén-oxidok és a részecskék határértékeit. Kínának saját China 6 szabványa van. Ezek a szabályozások ösztönzik a technológiát. Az autógyártók milliárdokat fektetnek be a megfelelésükbe, és a költségeket a fogyasztókra hárítják. Az egészségügyi előnyök azonban jelentősek. Az Amerikai Tüdőgyógyászati ​​Társaság tanulmánya becslése szerint a tisztább járművek évente több ezer korai halálesetet előznek meg.

A következő góc az üvegházhatású gázoké. Az Európai Unió javasolta az új benzin- és dízelüzemű autók értékesítésének 2035-ig történő betiltását. Számos ország és állam tűzött ki hasonló célokat. A kibocsátási szabvány a klímapolitika eszközévé válik, nem csak a levegőminőség javításáért.