A sebességtartó automatika a beállított sebességet a gázpedál lenyomása nélkül is tartja. Hosszú autópályás utakon hasznos, ahol az állandó sebesség tartása csökkenti a fáradtságot és javíthatja az üzemanyag-fogyasztást. A vezető állítja be a sebességet, és a rendszer addig tartja azt, amíg a fékpedált le nem nyomják, vagy a rendszert ki nem kapcsolják.

A technológia régebbi, mint a legtöbb ember gondolja. Ralph Teetor, egy vak mérnök, 1948-ban talált fel egy sebességtartó rendszert. Frusztrálta ügyvédje azon szokása, hogy beszéd közben gyorsított és lassított. Az első autók az 1950-es évek végén kínálták ezt a rendszert. Az 1970-es években vált általánossá, amikor az üzemanyag-takarékosság prioritássá vált.

A modern rendszerek jobban teljesítenek. Az adaptív sebességtartó automatika radart vagy kamerákat használ a beállított távolság megtartásához az elöl haladó autótól, szükség szerint lassítva és gyorsítva. A forgalmi dugó asszisztens képes kezelni a gyakori araszoló forgalmat. Egyes rendszerek a sebességtartó automatikát a sávközéptartással kombinálják, így részleges automatizálást biztosítanak. Ezek 2. szintű rendszerek, és a vezetőnek figyelmesnek kell lennie.

A sebességtartó automatikának vannak korlátai. Nem működik jól sűrű forgalomban, kanyargós utakon vagy rossz időben. Veszélyes lehet nedves vagy jeges felületeken, mert kipöröghetnek a kerekek. A legtöbb gyártó azt javasolja, hogy ilyen körülmények között kapcsoljuk ki.