Csúszós úton a fékezés erős üteme máris blokkol. Az autó megcsúszik, és a kormányzás semmit sem tesz. A blokkolásgátló fékrendszerek, vagyis az ABS, ezt megakadályozzák. Figyelik a kerekek sebességét, és gyorsan felengedik, majd újraindítják a féknyomást, hogy a kerekek forogni tudjanak. A vezető erős fékezés közben is kormányozhat, ami gyakran a különbség a baleset és a majdnem baleset között.

A rendszer minden keréknél keréksebesség-érzékelőket, egy hidraulikus vezérlőegységet és egy számítógépet használ. Amikor egy érzékelő túl gyorsan lassuló kereket észlel, a számítógép jelzi a hidraulikus egységnek, hogy a másodperc töredékére engedje el a nyomást, majd ismételje meg azt. A ciklus másodpercenként akár 15-ször is ismétlődik. A vezető pulzálást érez a fékpedálban, ami normális.

Az ABS-t először repülőgépeken használták az 1920-as években, majd személygépkocsikon az 1970-es években. A 2000-es évekre a legtöbb új járműben alapfelszereltséggé vált. A modern rendszerek elektronikus fékerőelosztóval rendelkeznek, amely kiegyensúlyozza a fékezést az első és a hátsó tengely között, valamint fékasszisztenssel, amely teljes fékerőt fejt ki, amikor a vezető pánikba esik.

Az ABS nem minden felületen rövidíti le a fékutat. Laza kavicson vagy mély hóban egy blokkolt kerék beakadhat és gyorsabban megállhat. De aszfalton, különösen nedves úton, az ABS irányíthatóvá teszi az autót. Ez a lényeg.