2006-ban a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió a bolygót olyan égitestként határozta meg, amely a Nap körül kering, elég nagy tömegű ahhoz, hogy saját gravitációja kerekítse, és pályája környezetét megtisztította más objektumoktól. Ez az utolsó kritérium az, ami a Plútót lefokozta. Ez azt is jelenti, hogy a más csillagok körül keringő objektumokat, az úgynevezett exobolygókat kissé eltérő szabályok határozzák meg.

A Naprendszerben nyolc bolygó található. Négy sziklás: a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. Kettő gázóriás: a Jupiter és a Szaturnusz. Kettő jégóriás: az Uránusz és a Neptunusz. A Merkúr perzselt felszínétől a Jupiter viharos sávjaiig, a Vénusz elszabadult üvegházától a Neptunusz szuperszonikus szeleiig terjednek. Mindegyik egy külön világ, megvan a maga történelme.

A bolygók egy fiatal csillag körüli gáz- és porkorongból alakulnak ki. A porszemcsék összetapadnak, bolygószimbólumokat alkotva, amelyek ütköznek és protobolygókká fejlődnek. Némelyik elég nagyra nő ahhoz, hogy felfogja a gázt a korongról, és óriásokká váljon. Mások sziklásak maradnak. A folyamat kusza, ütközések, migrációk és kidobódások alakítják a végső architektúrát.

Ma már több ezer exobolygó ismert. Köztük forró Jupiterek, szuperföldek és két csillag körül keringő bolygók is vannak. A sokféleség sokkal nagyobb, mint azt bárki várta volna. A bolygó definícióját esetleg újra kell fejleszteni.