A szikesedés az oldható sók felhalmozódása a talajban olyan mértékben, ami károsítja a növényeket. Természetes módon fordul elő száraz régiókban, ahol a párolgás meghaladja a csapadékmennyiséget, de az öntözés csak ront a helyzeten. Amikor az öntözővíz elpárolog, vagy a növények felveszik, a benne lévő sók visszamaradnak. Évek vagy évtizedek alatt felhalmozódnak a gyökérzónában.

A probléma óriási. Becslések szerint a világ öntözött területeinek 20 százalékát érinti, gócpontokkal Pakisztánban, Indiában, Kínában, Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten. Az Aral-tó válsága részben a szikesedés története: az Amu-Darja és a Szir-Darja medencéiben a gyapot öntözése sós kéregű földeket hagyott maga után. A sótartalom a part menti mezőgazdasági területeket is érinti, amikor a tengervíz behatol a víztartó rétegekbe.

Jelek és javítások

• Fehér kéreg a talaj felszínén
• Satnya növények sárguló, megperzselt levélszélekkel
• Csupasz foltok, ahol semmi sem csírázik
• Rossz vízelvezetés és emelkedő talajvízszint

A rekultivációhoz a gyökérzóna alatti sókat felesleges vízzel kell lemosni, és elvezetésüket vízelvezető rendszerrel kell megoldani. Ez vizet igényel, ami szűkösen áll rendelkezésre azokon a régiókban, ahol a szikesedéssel járó a helyzet. A sótűrő növények, például az árpa vagy a datolyapálma termesztése részleges alternatívát jelenthet.