A polikultúra a monokultúra ellentéte. Egyetlen növény helyett nagy területen több faj nő együtt ugyanazon a területen. A kombinációk lehetnek egyszerűek, mint például a kukorica és a bab, vagy összetettek, mint egy trópusi kert, ahol tucatnyi faj rétegeződik a lombkoronától a talajig.

A világ hagyományos gazdálkodási rendszerei többnyire polikultúrásak. A mezoamerikai milpa, a kínai rizstermesztő rendszerek és a jávai otthoni kertek mind több fajt zsúfolnak össze egy kis helyen. Minden növény más fülkét használ, és a kártevőknek nehezebb megtalálniuk a gazdaállatukat, ha azt más fajok veszik körül.

Miért használják a gazdák

• A kockázatot több növényre is kiterjeszti
• Hatékonyabban használja a fényt, a vizet és a talajt
• Csökkenti a kártevők és betegségek nyomását
• Javítja a talajtakarást és csökkenti az eróziót

A polikultúra nehezebben gépesíthető. A betakarítás nehézkes, és az egyik növényt célzó vegyszerek károsíthatják a másikat. Ezért dominál a kis gazdaságokban, és küzd a nagyokban, bár a sávos vetés és a köztes vetés egyre inkább teret nyer az ipari rendszerekben.