Az eke az egyik legrégebbi, ma is használatban lévő mezőgazdasági eszköz. Feladata egyszerű: belevág a talajba, kiemeli, majd megfordítja. Elássa a gyomokat és a növényi maradványokat, fellazítja a tömörödött talajt, és előkészíti a magágyat.

A korai ekék emberek vagy ökrök húzta fa botok voltak. A vas ekék több mint kétezer évvel ezelőtt jelentek meg Kínában és Európában. A nehéz kormánylemezes ekét, amely képes volt a sűrű, nedves talajok megforgatására, a középkorban fejlesztették ki Európában. A John Deere acélekéje, amelyet 1837-ben vezettek be, lehetővé tette az amerikai középnyugat kemény préri talajainak megmunkálását, és az acéleke a nyugati terjeszkedés egyik szimbólumává vált.

Modern variációk

• Kormánylapos eke: teljesen megfordítja a talajt
• Tárcsás eke: forgó tárcsákat használ kemény talajon
• Vésőeke: feltöri a talajt anélkül, hogy felforgatná
• Altalajlazító: mélyen felhasítja a tömörödött rétegeket

A szántás sok rendszerben kegyvesztetté vált, mivel tönkreteszi a talaj szerkezetét és elégeti a szerves anyagokat. A direkt és a csökkentett talajművelésű gazdálkodás kihagyja az szántást, és közvetlenül a maradványokba veti a magot. De a nehéz talajokon vagy ahol a tömörödés erős, az eke továbbra is megállja a helyét.