A haltenyésztés a haltenyésztés, a halak ellenőrzött tenyésztése és nevelése élelmiszer céljából. A vízi kultúra egyik ága, de a szót általában az uszonyos halakra tartják fenn, nem pedig a kagylókra vagy a tengeri moszatra.

A gyakorlat régi. A kínai gazdák több mint 2500 évvel ezelőtt tenyésztettek pontyokat tavakban, és a római írók is hasonló rendszereket írtak le. A modern haltenyésztés a bangladesi kis tavaktól a norvég és chilei tengeri ketrecekig terjed, ahol milliószámra tenyésztik az atlanti lazacot. Az édesvízi termelésben a tilápia, a ponty, a harcsa és a pisztráng dominál. A tengeri termelésben a lazac, a tengeri sügér és a tengeri durbincs dominál.

Használatban lévő rendszerek

• Tavak: egyszerű, alacsony sűrűségű, gyakori Ázsiában
• Áramlóutak: pisztrángok számára kialakított áramló vízcsatornák
• Ketrecek és hálókarámok: úszó terráriumok tavakban vagy tengerben
• Recirkulációs rendszerek: szűrőkkel ellátott tartályok, amelyek újrahasznosítják a vizet

A takarmány a legnagyobb költség és a legnagyobb környezeti kérdés. A húsevő fajoknak, mint például a lazacnak, fehérjére van szükségük, amelyet hagyományosan vadon fogott halakból nyernek. A növényi alapú és rovaralapú takarmányok csökkentik ezt a függőséget, bár az átmenet még nem teljes.