A köles aprómagvú gabonafélék csoportja, amelyeket főként Afrika és Ázsia száraz régióiban termesztenek. A név több fajt is magában foglal, beleértve a gyöngykölest, az ujjkölest, a rókafarkkölest és a proso kölest. Közös tehetségük a gabonatermés olyan területeken, ahol a kukorica és a búza nehezen teremne.

A gyöngyköles a Száhel-övezet igáslova, amelyet Nyugat-Afrikában és Indiában termesztenek. Az ujjas köles, más néven ragi, Kelet-Afrika és Dél-India egyes részein alapvető növény. A rókafarkkölest legalább 7000 éve termesztik Kínában. A proso köles egy kisebb termény az Egyesült Államok Nagy-síkságán, amelyet gyakran gyűjtőnövényként vagy madáreleségként használnak.

Miért fontosak?

• Tolerálja az aszályt, a rossz talajt és a magas hőmérsékletet
• 60-100 nap alatt érik, ami illik a rövid esős évszakokhoz.
• Magas rost- és mikrotápanyag-tartalmú, például vasat és kalciumot tartalmaz
• Jól tárolható és kártevőktől ellenálló a hagyományos magtárakban

A köles a 20. században kegyvesztetté vált, mivel a kormányok a rizst és a búzát népszerűsítették. Az érdeklődés azonban feléledt, mivel az éghajlatváltozás megnehezíti a szárazföldi gazdálkodást, és a fogyasztók a gluténmentes, tápanyagban gazdag gabonaféléket keresik.