A széna olyan fű vagy hüvelyesek, amelyeket levágnak, megszárítanak és tárolnak az állatállomány etetésére, amikor legelő nem áll rendelkezésre. Ez az egyik legrégebben tartósított takarmány a mezőgazdaságban, és az istállóban terjengő illata a vidéki élet velejárója.

A jó széna készítése versenyfutás az időjárással. Ha túl későn kaszálják, a növény elveszíti a fehérjét. Ha túl nedves a bála, a kazal felmelegszik, penészesedik, és néha kigyullad. A gazdák a termést rendre szedik, hogy felgyorsítsák a száradást, rendbe gereblyézik, és csak akkor báláznak, ha a nedvességtartalom körülbelül 18 százalék alá csökken.

Gyakori széna növények

• Lucerna: magas fehérjetartalmú, tejelő szarvasmarhák számára előnyös
• Timóteus és gyümölcsöskerti perje: megbízható hűvös éghajlaton
• Lóhere: ízletes és nitrogénmegkötő
• rozsfű: gyorsan növő és széles körben elterjedt Európában

Gyakoriak a mezőn hagyott kerek bálák és a padláson felhalmozott szögletes bálák. A becsomagolt bálák, más néven balage, kissé erjednek, és nedves vidékeken jobban elállnak. Akárhogy is, a széna a hidat képezi a buja nyár és a sovány tél között.