A cirkálórepüléshez méretezett szárnyak túl kicsik a lassú leszállásokhoz. A fékszárnyak úgy oldják meg a problémát, hogy felszállás és megközelítés közben a hátsó élről kinyúlnak, növelve mind a szárnyfelületet, mind a görbületét. Nagyobb felhajtóerő alacsonyabb sebességnél, ami pontosan az, amire a leszállási fázisnak szüksége van.

Emellett légellenállást is adnak, ami segíti a megközelítést azáltal, hogy meredekebb süllyedéseket tesz lehetővé sebességnövelés nélkül. A pilóták szakaszosan választják ki a fékszárny-beállításokat, amelyek mindegyike egy adott fázishoz és sebességhez igazodik.

Gyakori fedéltípusok

• Sima szárnyak, egyszerű csuklós felületek
• Osztott szárnyak, csak az alsó felületen
• Réselt szárnyak, amelyek javítják a légáramlást a felületen
• Fowler-szárnyak, amelyek hátra és lefelé nyúlnak a maximális emelőerő érdekében

Az aszimmetrikus fékszárny-kinyújtás veszélyes. Ha az egyik oldal kinyílik, a másik pedig nem, a repülőgép hirtelen gurulni kezd. A mechanikus reteszek és a repülés előtti ellenőrzések csökkentik a kockázatot.