Egy geostacionárius műhold a Föld forgásával szinkronban kering. Az Egyenlítő ugyanazon pontja felett marad. Pályája 35 786 kilométerrel a felszín felett van. Ezen a magasságon a keringési ideje megegyezik a Föld forgásával. A talajról nézve rögzítettnek tűnik az égen. Ez ideálissá teszi kommunikációra és időjárás-megfigyelésre.

A koncepciót Arthur C. Clarke tette népszerűvé 1945-ben. Ő javasolta a geostacionárius műholdak használatát a globális kommunikációhoz. Az első a Syncom 3 volt 1964-ben, amely a tokiói olimpiát közvetítette. Ma több száz geostacionárius műhold továbbítja a televíziót, a telefont és az adatokat. Ezek alkotják a műholdas kommunikáció gerincét.

Geostacionárius műholdak jellemzői

• Fix pozíció az Egyenlítő felett
• Nagy késleltetés: körülbelül 250 milliszekundum oda-vissza
• Széles lefedettség: a Föld felszínének körülbelül egyharmada
• Drága az indítás és az üzemeltetés
• TV-hez, időjárás-jelentéshez és némi internetezéshez használják.

A geostacionárius műholdaknak vannak hátrányaik. A magas pálya nagy késleltetést jelent. Ez rossz a valós idejű alkalmazások, például a játékok és a videohívások számára. Az alacsony Föld körüli pályán keringő konstellációk, mint például a Starlink, alacsonyabb késleltetést kínálnak. A geostacionárius műholdak azonban továbbra is dominálnak a televíziós műsorszórásban és az időjárás-megfigyelésben.