Egy félautonóm robot bizonyos feladatokat önállóan végez, de másokat emberre hagyatkozik. Ez egy középút a teleoperáció és a teljes autonómia között. A robot magától haladhat végig az autópályán, de megkérheti az embert, hogy vegye át az irányítást a városi forgalomban. Kivehet tárgyakat egy kukából, de segítséget kérhet, ha valami ismeretlennel találkozik.

A kifejezés gyakori az önvezető autók esetében. Az SAE autonómia skáláján a 2. és 3. szint félig autonóm. Az autó kormányozhat, gyorsíthat és fékezhet, de az embernek figyelnie kell a folyamatot, és készen kell állnia a beavatkozásra. A 4. és 5. szint teljesen autonóm. A legtöbb mai fogyasztói jármű 2. szintű. A 3. szintre való ugrás nehéz, mert az embernek akkor is figyelnie kell az autó mozgására, amikor az autó vezet.

Félautonóm példák

• Adaptív sebességtartó automatika sávközéptartással.
• Raktári robotok, amelyek navigálnak, de segítséget kérnek, ha elakadnak.
• Sebészeti robotok, amelyek stabilizálják a sebész kezét.
• Drónok, amelyek egy meghatározott útvonalon repülnek, de a leszálláshoz emberre van szükség.
• Mezőgazdasági robotok, amelyek betakarítanak, de emberre van szükségük az utánpótláshoz.

A kihívást az átadás jelenti. Amikor a robot segítséget kér, az embernek gyorsan meg kell értenie a helyzetet, és zökkenőmentesen át kell vennie az irányítást. Ha az átadás nehézkes, balesetek történnek. Ezért a félautonóm rendszereknek egyértelmű interfészekre, előzetes figyelmeztetésre és tartalék viselkedésre van szükségük. A robotnak tudnia kell, mit nem tud. Segítséget kell kérnie, mielőtt elakadna, nem utána. A félautonómia nem egy átmeneti állapot a teljes autonómia felé vezető úton. Sok alkalmazás esetében ez a megfelelő egyensúly. Az ember ítélőképességet és alkalmazkodóképességet biztosít. A robot pontosságot és kitartást biztosít.