A Talmud a rabbinikus judaizmus központi szövege. A Misnából – egy Kr. u. 200 körül összeállított tömör szóbeli törvénykönyvből – és a Gemarából, a Misna körül az azt követő évszázadokban kialakult kiterjedt kommentárból és vitából áll. Két változata létezik: a Jeruzsálemi Talmud és a hosszabb, befolyásosabb babiloni Talmud.

Az oldal elrendezése jellegzetes. A középpontban egy rövid Misna-részlet áll; körülötte párbeszédek, keresztutalások és későbbi magyarázatok rétegei találhatók. A tartalom a szombat megünneplésének és az étkezési törvényeknek az aprólékos szabályaitól a történeteken, etikai maximákon és teológiai spekulációkon át terjed. A módszer a vita. A rabbik nem értenek egyet, nehézségeket vetnek fel, és megoldják azokat – vagy megoldatlanul hagyják. A szöveg legalább annyira egy adott gondolkodásmódra neveli az olvasót, mint amennyire információt közvetít.

A hagyományos zsidók számára a Talmud nem pusztán történelmi dokumentum. Ez a szóbeli Tóra, amely Mózes írott Tórája mellett áll. A tanulmányozás önmagában is vallási cselekmény, amelyet ideális esetben párokban végeznek, hogy a kérdések párbeszédben élesedhessenek. A modern kritikai tudomány a Talmud történelmi fejlődését vizsgálja; a hagyományos tanulmányozás továbbra is élő párbeszédként kezeli, amely a jelent is megszólítja.

A Talmud kinyitása olyan, mint belépni egy szobába, ahol tizenötszáz éve folyik a beszélgetés, és semmi jelét nem mutatja a végének.