Egy befektető 1 millió dollár értékű ingatlant vásárol 200 000 dollár készpénzzel és 800 000 dollár kölcsönből. A kölcsönvett pénz felhasználása tőkeáttétel. Ez felerősíti mind a nyereséget, mind a veszteséget a befektetett készpénzhez képest.

Amikor az ingatlanárak emelkednek, vagy az ingatlan cash flow erős, a tőkeáttétel növeli a saját tőke megtérülését. Amikor az ingatlanárak csökkennek, vagy az üresedések száma megugranak, ugyanez a tőkeáttétel felnagyítja a veszteségeket, és akár teljesen el is törölheti a befektető készpénzét. A hitelezők a tőkeáttételt maximális hitelfedezeti arányokkal és adósságszolgálati fedezeti követelményekkel korlátozzák.

A konzervatív befektetők mérsékelt tőkeáttételt alkalmaznak; az agresszívek magasabbra hajtják az arányokat. A kamatlábak, a törlesztés és a hitelfeltételek mind befolyásolják a tőkeáttételes tulajdonlás kockázatát és hozamát. A tőkeáttétel megértése elengedhetetlen annak megértéséhez, hogy az ingatlanok miért képesek gyorsan vagyont teremteni, és miért képesek azt lerombolni is.

A kölcsönvett pénz egy hatékony eszköz, amely mindkét irányban hat.