Egy befektető elosztja egy ingatlan nettó üzemi bevételét az aktuális piaci értékével, és 0,06-ot, azaz 6 százalékot kap. Ez a szám a tőkésítési ráta, vagyis a kapitalizációs ráta. Gyorsan képet ad a várható hozamról, ha az ingatlant készpénzben vásárolnák meg.

A magasabb tőkeáttételi ráták általában magasabb kockázatot vagy alacsonyabb keresletet jeleznek; az alacsonyabb tőkeáttételi ráták stabil, keresett helyszíneken jelennek meg. A tőkeáttételi ráták ingatlantípusonként, piacként és gazdasági körülmények között változnak. Nem veszik figyelembe a finanszírozást, így a tőkeáttételes hozamok jelentősen eltérhetnek.

Az értékbecslők és a befektetők a tőkefedezeti rátákat a lehetőségek összehasonlítására és a jövedelem értékké alakítására használják. A feltételezett tőkefedezeti ráta kis változása is nagy ingadozást okoz a jelzett értékben. A tőkefedezeti ráták eszközök, nem garanciák; a tényleges teljesítmény a kihasználtságtól, a költségektől és a jövőbeli piaci változásoktól függ.

Egyetlen számban a kapitalizációs ráta nagyrészt a piaci megítélést sűríti össze.