Az ingergeneralizáció az a tendencia, hogy az ember olyan ingerekre reagál, amelyek hasonlóak az eredeti feltételes ingerhez. Pavlov arra kondicionált egy kutyát, hogy egy adott hangra nyáladozzon. A kutya is hasonló hangokra nyáladzott. A válasz általánosított. A kutya nem tett különbséget. A hasonló hangok kategóriájára reagált.

Az általánosítás adaptív. Segít az élőlényeknek új helyzetekhez alkalmazkodni. Egy nagytestű kutya által megharapott gyerek félhet minden nagytestű kutyától. Ez általánosítás. Hasznos lehet. Problémás is lehet. Az összes kutyától való félelem legyengítő. A diszkrimináció ennek az ellentéte. Különböző ingerekre való eltérő reagálás. A gyermek megtanulja, hogy egyes kutyák barátságosak. Ez diszkrimináció.

Példák az ingergeneralizációra

• Félelem az összes kutyától, miután egy kutya megharapta.
• Kondicionálás után hasonló hangokra nyáladzik.
• Szorongás az összes iskolában egy rossz élmény után az egyikben.
• Minden piros lámpára reagál, miután megtanult megállni az egyiknél.
• Allergiás reakció hasonló ételekre.

Az ingergeneralizáció egy alapvető tanulási elv. Pavlov és Watson demonstrálta. Watson Little Albert-tanulmánya kimutatta, hogy a félelem kondicionálható és általánosítható. Albertet kondicionálták, hogy féljen egy fehér patkánytól. Ezután félt a fehér nyulaktól, a fehér maszkoktól és a fehér bundáktól. A félelem általánosított. A tanulmány etikátlan volt. Ma már nem fogadnák el. De bemutatta az általánosítás erejét. Az általánosítás a diszkrimináció ellentéte. Az általánosítás tág. A diszkrimináció szűk. Mindkettő szükséges. Az általánosítás segít abban, hogy új dolgokra reagáljunk. A diszkrimináció segít abban, hogy megfelelően reagáljunk. Az egyensúly közöttük a tanulás. A túl sok általánosítás hibákhoz vezet. A túl sok diszkrimináció merevséghez vezet. A szervezetnek meg kell tanulnia, mikor általánosítson és mikor diszkrimináljon. Ez az alkalmazkodás kihívása.