A proszociális viselkedés pozitív, konstruktív, segítőkész cselekvés, amelynek célja mások javára. Magában foglalja a segítést, a megosztást, az együttműködést és a vigasztalást.

A viselkedés már a fejlődés korai szakaszában megjelenik; a kisgyermekek bizonyos körülmények között spontán módon felajánlják a segítségüket és megosztják az erőforrásaikat. A motivációk az őszinte empátiától és mások iránti törődéstől a társadalmi elismerés vágyáig vagy a bűntudat elkerüléséig terjednek. A szituációs tényezők erősen befolyásolják, hogy bekövetkezik-e proszociális cselekvés: mások jelenléte eloszlathatja a felelősséget, míg az egyértelmű szükséglet, az észlelt hasonlóság és az alacsony személyes költség növeli a segítségnyújtás valószínűségét.

A megfigyeléses tanulás nagy szerepet játszik. Azok a gyerekek, akik a modelleket proszociálisan cselekszenek, nagyobb valószínűséggel teszik ugyanezt. A kulturális normák, a szülői gyakorlatok és az együttműködést és empátiát hangsúlyozó oktatási programok erősíthetik a proszociális hajlamokat. Felnőttkorban az önkéntes munka, a jótékonysági adományozás és a mindennapi figyelmesség mind ugyanabba a tág kategóriába tartozik.

Amikor egy személy a másik javára cselekszik anélkül, hogy azonnali személyes haszonra tenne szert, proszociális viselkedés mutatkozik meg.