Az általános intelligencia, amelyet gyakran g-vel jelölnek, az a közös tényező, amely akkor mutatkozik meg, amikor sok különböző kognitív tesztet együttesen elemeznek. Azok az emberek, akik jól teljesítenek az egyik típusú mentális feladatban, átlagosan másokban is jól teljesítenek.

Charles Spearman először az iskolás gyerekek pontszámainak faktoranalízisével azonosította a g-t. Megkülönböztette azoktól a specifikus képességektől, amelyek befolyásolják a teljesítményt bizonyos teszteken. A későbbi kutatások ismételten pozitív sokrétűséget találtak – a kognitív tesztek azon tendenciáját, hogy pozitívan korrelálnak egymással –, és a g a közös variancia jelentős részét teszi ki. Az absztrakt gondolkodást, a munkamemóriát és a feldolgozási sebességet vizsgáló tesztek jellemzően nagy terhelést jelentenek a g-re.

A g biológiai alapjai továbbra is aktív kutatási terület. Az agytérfogat, az idegi hatékonyság és a fehérállományi pályák integritásának mérése szerény korrelációt mutat a g-vel. Az iker- és örökbefogadási vizsgálatok jelentős örökölhetőséget mutatnak, bár a becslések az életkortól és a környezettől függően változnak. A kritikusok azzal érvelnek, hogy a g statisztikai absztrakció, nem pedig egyetlen mögöttes entitás, mégis az oktatási és foglalkozási eredményekre vonatkozó prediktív ereje jól ismert.

Bármi más is legyen az intelligencia, az általános tényező az, ami szinte minden igényes szellemi feladatban megmutatkozik.