Egy olyan rezsim, amely a köz- és magánélet szinte minden aspektusának ellenőrzésére törekszik, totalitárius. A hagyományos autoritarizmussal ellentétben a totalitarizmus egy domináns ideológia, egyetlen tömegpárt, valamint mindent átható megfigyelés és propaganda révén mozgósítja a lakosságot.

Klasszikus példák közé tartozik Sztálin Szovjetuniója, a náci Németország és a maoista Kína bizonyos szakaszai. Az állam behatol a gazdaságba, a kultúrába, az oktatásba és a családi életbe. A független szervezeteket megsemmisítik vagy beolvasztják. A terror és az ideológia együttesen erőltetik a konformitást és a társadalom átalakítását a rezsim víziója szerint.

A totalitárius ambíciók soha nem valósulnak meg teljesen; a magánélet és az informális ellenállás gócpontjai továbbra is fennállnak. A koncepció továbbra is hasznos a maximálisan invazív diktatúrák megkülönböztetésére az olyan autoriter rendszerektől, amelyek szélesebb autonómiazónákat hagynak ki. A totalitárius kísérletek emberi következményei központi negatív vonatkoztatási ponttá tették őket a politikai gondolkodásban.

Amikor a párt az igazság feletti hatalmat követeli, a hétköznapi politika máris maga mögött maradt.