A politikai hatalom és gyakran a társadalmi struktúra alapvető és viszonylag gyors átalakulása forradalmat jelent. A forradalmak jellemzően tömeges mozgósítással, a fennálló rezsim összeomlásával vagy megdöntésével, valamint egy új rend létrehozására tett kísérlettel járnak.

Az okok között szerepelnek a hosszú távú strukturális nyomások – gazdasági változások, államgyengeség, elit megosztottság – és a rövidebb távú kiváltó okok, mint például a költségvetési válság vagy a katonai vereség. A kimenetelek változatosak: egyes forradalmak tartós intézményi változásokat hoznak létre; mások erőszakhullámokat, új diktatúrákat vagy a régi rend részleges helyreállítását eredményezik. A francia, az orosz és a kínai forradalmak továbbra is központi viszonyítási pontok.

A forradalmi ideológia igazolást és iránymutatást ad, ám a hatalmi harcok gyakorlata gyakran átformálja az eredeti célokat. Az összehasonlító kutatás mintákat keres anélkül, hogy eltörölné az egyes esetek sajátosságait. A forradalom fenyegetése vagy emléke továbbra is befolyásolja az uralkodók és az ellenzék viselkedését.

Egy sikeres forradalom újrahúzza a politikailag lehetséges határait.