Szövetségi vagy decentralizált rendszerekben egy állam vagy tartomány választott vezetőjét gyakran kormányzónak nevezik. A hivatal egyesíti az adminisztratív vezetést a szubnacionális egység politikai képviseletével.

A kormányzók jellemzően költségvetéseket javasolnak, ügynökségi vezetőket neveznek ki, írnak alá vagy vétóznak meg törvényeket, és irányítják az állami nemzeti gárdát vagy azzal egyenértékű erőket. Hatáskörük alkotmányonként jelentősen eltér. Egyes kormányzók erős törvényhozó hatalommal és független végrehajtó hatalommal szembesülnek; mások uralják politikai rendszerüket. A mandátumok korlátai és a választási ciklusok joghatóságonként eltérőek.

A kormányzók a politikai innováció laboratóriumaiként és potenciális nemzeti jelöltekként szolgálnak. A válságok – természeti katasztrófák, világjárványok, költségvetési sokkok – próbára teszik kapacitásukat és láthatóságukat. A nemzeti kormánnyal való kapcsolatok mind együttműködést, mind konfliktusokat foglalnak magukban a finanszírozás, a szabályozás és a joghatóság tekintetében. A hivatal továbbra is az egyik legjelentősebb a szövetségi országok belpolitikájában.

A kormányzó aláírása több millió lakost érintő törvényeket hozhat vagy blokkolhat.