Néhány kormányzat egyetlen vezető vagy egy szűk elit kezében koncentrálja a hatalmat, és az engedelmességet követeli meg a beleegyezés helyett. Az autoritarizmus írja le ezt az uralkodási mintát. A politikai verseny korlátozott, a független intézmények gyengülnek, és az ellenvéleményt bátortalanítják vagy büntetik.

Az autoriter rezsimek módszereikben különböznek. Egyesek a perszonalista uralomra, mások katonai juntára vagy domináns pártokra támaszkodnak. A választásokat, ha egyáltalán megtartják, általában előre meghatározott eredmények elérése érdekében irányítják. A média, a bíróságok és a civil társadalom szigorú ellenőrzés alatt áll. A rezsim fennmaradása a kényszer, a kooptáció és a teljesítményalapú legitimitás keverékétől függ.

Az állampolgárok továbbra is tapasztalhatnak gazdasági növekedést vagy közrendet, de hiányoznak számukra az uralkodók lecserélésére szolgáló érdemi csatornák. Az autoritarizmusból való kilépés gyakran viharos és bizonytalan. Az összehasonlító politikatudomány ezeket a rendszereket vizsgálja, hogy megértse mind tartósságukat, mind azokat a feltételeket, amelyek között liberalizálódnak vagy összeomlanak.

A valódi politikai alternatívák hiánya továbbra is az autoriter uralom legtisztább jele.