Vannak gyógyszerek, amelyek megbocsátóak. Ha egy kicsit túl sokat veszünk be, semmi baj nem történik. Mások nem. A terápiás index egy arányszám, amely a toxikus dózist a kívánt hatást kiváltó dózishoz viszonyítja. A magas terápiás index azt jelenti, hogy széles a különbség a hatékony és a veszélyes dózisok között. Az alacsony terápiás index azt jelenti, hogy ez a határ keskeny, és a dózis vagy a vérszint apró változásai is toxicitást okozhatnak a betegnél.

A warfarin, a digoxin, a lítium és a fenitoin klasszikus példái a szűk terápiás indexű gyógyszereknek. Rendszeres vérvizsgálatot igényelnek a terápiás tartományon belül tartása érdekében. Már egy kis kölcsönhatás egy másik gyógyszerrel vagy az étrend megváltozása is kimozdíthatja őket a tartományból. A széles terápiás indexű gyógyszerek, mint például a penicillin, könnyebben alkalmazhatók, mivel a hatásos dózis jóval a toxikus dózis alatt van. A terápiás indexet állatkísérletekből számítják ki, de nem tökéletesen előrejelzője az emberi biztonságosságnak. Egyes gyógyszerek széles indexszel rendelkeznek állatokban, de ritka, idioszinkratikus reakciókat okoznak emberekben.

Mit befolyásol a terápiás index:

• Adagolás. A keskeny indexű gyógyszerek gondos titrálást igényelnek.
• Monitoring. Gyakran vérvizsgálatokra van szükség a szintek ellenőrzéséhez.
• Interakciók. A kis változásoknak nagy hatása lehet.
• Kiszerelés. A biohasznosulásban mutatkozó apró különbségek is számíthatnak.

A szűk indexű gyógyszerek esetében a generikus helyettesítés különös óvatosságot igényelhet, bár a szabályozó hatóságok szigorú korlátokon belül megkövetelik a bioekvivalenciát.