Az antibiotikumok semmit sem tesznek a vírusok ellen. Ez a feladat a vírusellenes szerekre hárul, amelyek a gyógyszerek egy kisebb és trükkösebb csoportját alkotják. A vírusok nem teljesen élőlények. Eltérítik a gazdasejteket a szaporodásukhoz, ami azt jelenti, hogy minden olyan gyógyszer, amely megállítja őket, kockáztatja, hogy károsítja azt a sejtet, amelyben élnek. A hatékony vírusellenes szerek ezt a problémát azzal oldják meg, hogy olyan vírusfehérjéket céloznak meg, amelyekkel az emberi sejtek nem rendelkeznek.

A herpesz és a HIV voltak az első célpontok között. Az 1980-as években bevezetett aciklovir blokkolja a vírus DNS-polimerázt és lerövidíti a herpesz kitöréseit. A HIV-kezelés az egyszeri gyógyszerektől a kombinációkig fejlődött, amelyek több ponton is hatottak a vírusra, a halálos fertőzést kezelhető krónikus állapottá alakítva. Az influenza elleni vírusellenes szerek, mint például az oszeltamivir, akkor a leghatékonyabbak, ha a tünetek megjelenését követő 48 órán belül elkezdik. A hepatitis C elleni gyógyszerek, amelyek direkt hatású vírusellenes szerek, a legtöbb betegnél 8-12 hét alatt gyógyíthatják a fertőzést.

Mi különbözteti meg a vírusellenes szereket:

• Időzítés. A legtöbbjük akkor a leghatékonyabb, ha korán elkezdik, mielőtt a vírus széles körben elterjedne.
• Rezisztencia. A vírusok gyorsan mutálódnak, ezért a gyógyszerkombinációk gyakoriak.
• Nem mindenre gyógyír. Sok vírusfertőzésnek, beleértve a náthát is, nincs specifikus vírusellenes hatása.
• A védőoltások továbbra is az első vonalbeli megelőzést jelentik. A vírusellenes szerek kezelnek, a védőoltások megelőznek.

A COVID-19 kezelésében alkalmazott Remdesivir szerény előnyt mutatott a kórházban kezelt betegeknél. A szélesebb körű vírusellenes szerek keresése folytatódik.