A depresszió nem egyetlen dolog, és nincs olyan antidepresszáns, ami mindenkire hatásos lenne. A ma kapható gyógyszerek többnyire a szerotoninra, a noradrenalinre és a dopaminra hatnak, ezekre a neurotranszmitterekre, amelyek a neuronok között továbbítják a jeleket. Nem gyógyítják a depressziót úgy, ahogy egy antibiotikum a fertőzést. Eléggé csökkentik a tüneteket ahhoz, hogy terápiára, életmódváltásra és időre legyen szükség a hatásuk kifejtéséhez.

Az SSRI-k, a leggyakrabban felírt osztály, blokkolják a szerotonin újrafelvételét, így nagyobb mennyiségben marad a szinapszisban. Ilyenek például a szertralin és a fluoxetin. Két-hat hét kell, mire elérik a teljes hatásukat, és az első néhány hétben olyan mellékhatások jelentkezhetnek, mint a hányinger, álmatlanság vagy szorongás, mielőtt a jótékony hatások megjelennének. Az SNRI-k noradrenalin-szintet adnak hozzá. A régebbi osztályok, mint a triciklikusok és a MAO-gátlók, hatékonyak, de több kölcsönhatással és mellékhatással járnak, így általában a kezelés későbbi szakaszában jelentkeznek.

Amit a betegeknek tudniuk kell:

• Time. A teljes haszon elérése gyakran egy hónapot vagy többet vesz igénybe.
• Mellékhatások. Sokan egy-két hét után elmúlnak; némelyik tartósan fennáll.
• Leállítás. A hirtelen leállítás megvonási tüneteket okozhat. Orvosi felügyelet mellett csökkentse a dózist.
• Öngyilkossági kockázat. Egyes betegeknél, különösen a fiatalabbaknál, a korai kezelés fokozhatja az öngyilkossági gondolatokat. A szoros megfigyelés fontos.

Az antidepresszánsokat szorongásos zavarok, krónikus fájdalom és kényszerbetegség esetén is alkalmazzák, gyakran eltérő dózisban, mint depresszió esetén.