A tengerfenék hirtelen elmozdulása – általában földrengés, de földcsuszamlások vagy vulkánkitörések is – olyan hullámokat kelt, amelyek teljes óceáni medencéken haladnak át. Ezek a hullámok cunamik. Mély vízben gyorsak és kis amplitúdójúak; sekély parti vízben lelassulnak, magasságuk növekszik, és pusztító erővel áraszthatják el a partot.

A cunamihullámok percektől egy óráig terjedő időtartammal rendelkeznek, ami jóval hosszabb, mint a hagyományos szélhullámoké. A parton az első jel a víz gyors visszahúzódása lehet, amelyet egy sor nagy szárazföldi hullám követ. A figyelmeztető rendszerek szeizmikus adatokat és part menti vagy mélytengeri nyomásérzékelőket használnak a potenciális cunamik észlelésére és riasztások kiadására.

A történelmi cunamik több százezer ember halálát okozták és átalakították a partvonalakat. Az építési szabályzatok, az oktatás és a evakuálási útvonalak csökkentik a kockázatot a veszélyeztetett régiókban. Mivel az eseményeket kiváltó okok nem előzhetők meg, az időben történő figyelmeztetés és a felkészültség továbbra is az elsődleges védelmi intézkedések.

Egy cunami kevesebb mint egy nap alatt átszelheti a Csendes-óceánt, és a távoli partokon még mindig pusztító ereje van.