Az óceán felső néhány száz méteres rétegeit elsősorban a szél hajtotta áramlatok uralják. Ezek a felszíni áramlatok a szubtrópusi és szubpoláris óceánok nagy örvényeivé szerveződnek, és olyan gyors nyugati határáramlatokat is tartalmaznak, mint a Golf-áramlat és a Kuroshio-áramlat.

Az energia a szélből a vízbe súrlódási ellenállás révén kerül át. A Coriolis-effektus megfordítja az áramlást, létrehozva az Ekman-spirált, és nagyobb léptékben a geosztrofikus áramlatokat, amelyek kiegyensúlyozzák a nyomásgradienseket. A felszíni áramlatok a hőt a sarkok felé szállítják, befolyásolják az időjárási mintákat, és szétszórják a lárvákat, a szennyező anyagokat és az úszó törmeléket.

Műholdas magasságméréssel, felszíni sodródókkal, nagyfrekvenciás radarral és hajókon végzett mérésekkel figyelik meg őket. Mivel közvetlenül kölcsönhatásba lépnek a légkörrel, a felszíni áramlatok szorosan összefüggenek az éghajlat változékonyságával szezonális és évtizedes időskálákon. A szélminták változásai megváltoztathatják az áramlatok útvonalát és erősségét, ami következményekkel jár a regionális éghajlatra és a tengeri ökoszisztémákra nézve.

• Szél által hajtott áramlás a felső óceánban
• Gyrekbe és határáramokba szerveződik
• Hőt és anyagokat szállít
• Műholdak és sodródók megfigyelése