Az öt milliméternél kisebb műanyagtöredékeket mikroműanyagoknak nevezik. Már eleve apró darabokban – mikrogyöngyökként vagy szintetikus szálakként – kerülnek az óceánba, vagy nagyobb műanyagtörmelék napfény, hullámok és mechanikai kopás hatására történő lebomlásával keletkeznek.

A mikroműanyagok ma már a felszíni vizektől a mélytengeri üledékekig, az északi-sarki jégben, valamint a planktonoktól a bálnákig terjedő élőlények testében is megtalálhatók. Lenyelhetők, potenciálisan kémiai adalékanyagokat vagy adszorbeált szennyező anyagokat szállíthatnak, és fizikailag elzárhatják az emésztőrendszert. A teljes ökológiai és emberi egészségügyi következmények számszerűsítése még folyamatban van.

A mintavételhez speciális hálókra, szűrőkre és gondos szennyeződés-szabályozásra van szükség. A polimer típusának azonosításához gyakran spektroszkópiai módszerekre van szükség. A mikroműanyag-szennyezés csökkentése magában foglalja a nagyobb műanyagok környezetbe jutásának megakadályozását, a szálakat vagy gyöngyöket leváló termékek újratervezését és a szennyvízkezelés javítását. Mivel a részecskék olyan széles körben szétszóródnak, a meglévő mikroműanyagok bármilyen érdemi mértékű eltávolítása nem praktikus.

• 5 mm-nél kisebb műanyag részecskék
• Elsődleges forrásokból vagy nagyobb törmelék lebomlása esetén
• Széles körben elterjedt vízben, üledékben és élőlényekben
• Nehéz eltávolítani szétszórva