A kontinentális talapzat külső szélén a tengerfenék hirtelen meredekké válik és a mély óceán felé ereszkedik. Ez a kontinentális lejtő viszonylag rövid vízszintes távolságon belül nagyjából 200 méterről több ezer méterre csökken. Gyakoriak a több fokos gradiensek; helyenként a lejtőt tenger alatti kanyonok szabdalják.

A talapzat repedését elérő üledék instabillá válhat, és turbiditási áramlatokban zúdulhat le a lejtőn, kanyonokat vájva és legyezőket képezve az alatta lévő kontinentális magaslaton. Maga a lejtő átmeneti zóna a produktív, fény által befolyásolt talapzat és a sötét, táplálékban szegény mélység között. A biológiai közösségek gyorsan változnak a mélységgel ezen a gradiensen.

A lejtő az erőforrások feltárásának határterülete, valamint a szén és a szennyező anyagok part menti vizekből a mély óceánba történő szállításának útvonala. A lejtő feltérképezése és mintavételezése továbbra is kihívást jelent a meredek terep és a mélység miatt. A kontinentális lejtőkön a tenger alatti földcsuszamlások helyi szökőárakat okozhatnak, ami geohazard dimenziót ad a tanulmányukhoz.

A világ legnagyobb tenger alatti kanyonjai közül sok átszeli a kontinentális lejtőt, és méretükben rivális a szárazföldi kanyonokkal.