Az óceánközépi hátságok tetején a forró vulkáni kőzeteken keresztül keringő tengervíz 350 °C feletti hőmérsékleten tör vissza az óceánba. Amikor az ásványi anyagokban gazdag folyadék hideg környezeti vízzel találkozik, a fémszulfidok finom részecskéi azonnal kicsapódnak, fekete füst látszatát keltve. Az ezen nyílások körül kialakuló kéményeket fekete füstösöknek nevezik.

A képződmények több méter magasra is megnőhetnek, és sűrű csőférgek, kagylók, garnélák és mikrobák közösségeit támogatják, amelyek a napfény helyett kémiai reakciókból nyerik az energiát. A folyadékok vasat, rezet, cinket és más fémeket is szállítanak az óceánba. A fekete dohányosokat először 1979-ben figyelték meg, és ez megdöntötte azt a feltételezést, hogy minden komplex ökoszisztéma fotoszintézist igényel.

Mélységük és szélsőséges körülményeik miatt továbbra is nehéz tanulmányozni őket. Távirányítású járművekre és speciális érzékelőkre van szükség. A szellőzőnyílások geológiai időskálán múlékonyak; az egyes dohányosok akár évtizedekig is fennmaradhatnak, mielőtt az alapul szolgáló hőforrás elmozdul.

• Hidrotermális kürtő, amely sötét, ásványi anyagokban gazdag folyadékot bocsát ki
• Szulfidkéményeket képez az óceánközépi hátságokon
• Támogatja a kemoszintetikus ökoszisztémákat
• Az 1970-es évek végén fedezték fel