Egy ember méretű hengeres robot zuhan ki egy hajóból a nyílt óceánba, majd eltűnik. A következő évtizedben szinte egész életét sötétségben fogja tölteni, egy kilométer mélyen sodródva a felszín alatt, majd két kilométerre süllyedve, végül pedig újra felkapaszkodva, miközben méri a vízszintet. Kevesebb mint egy napra feljön a felszínre, hogy műholdon keresztül hazatelefonáljon. Aztán újra megteszi. És újra, nagyjából 150-szer.

Ez a rutin az Argo program lényege, amely egy közel 4000 úszóból álló nemzetközi flotta, és átalakította az oceanográfusok felső óceáni szemléletét. Minden úszó érzékelőket hordoz a hőmérséklet, a sótartalom és a nyomás mérésére. A sótartalom a vezetőképesség méréséből származik, mivel a sósabb víz másképp vezeti az elektromos áramot, mint az édesvíz. Az adatok közel valós időben érkeznek vissza, és bárki számára ingyenesen letölthetők.

Mi működteti a rendszert

• Semleges felhajtóerő a mélységben. Az úszók ballaszttal vannak ellátva, így nagyjából 1000 méteres mélységben sodródnak süllyedés és emelkedés nélkül, ami kíméli az akkumulátort, és lehetővé teszi számukra, hogy évekig az áramlatokkal együtt haladjanak.
• Egy egyszerű pumpa. Egy belső tömlő mozgatja az olajat be és ki. A külső tömlő felfújása felemeli az úszót; leeresztése pedig lesüllyeszti.
• Egy 10 napos ciklus. Parkolás, sodródás, ereszkedés 2000 méterre, emelkedés profilalkotás közben, felszínre emelkedés, adás, ismétlés.

A jutalom a hatalmas lefedettség. Az Argo úszók több mint hárommillió profilt gyűjtöttek, ami négyszerese a hajók és a kikötött bóják által együttesen gyűjtött óceáni információk mennyiségének. Ez a feljegyzés képezi az időjárás-előrejelzések, az éghajlati felmérések és a hosszú távú óceáni felmelegedés észlelésének alapját.