A világszerte fogyasztott hal több mint fele ma már gazdaságokból származik, nem pedig vadon fogott halakból. Az akvakultúra a vízi állatok és növények – uszonyos halak, kagylók, rákfélék és tengeri moszatok – ellenőrzött tenyésztése tavakban, ketrecekben, tartályokban vagy part menti vizekben.

A technikák a minimális ráfordítással működő kiterjedt tórendszerektől az intenzív, vizet szűrő és újrahasznosító recirkulációs létesítményekig terjednek. A termelésben olyan fajok dominálnak, mint a lazac, a garnélarák, a tilápia és az osztriga. A megfelelő telephely-kiválasztás, a takarmánygazdálkodás és a betegségellenőrzés meghatározza mind a gazdasági sikert, mind a környezeti hatást.

A jól működő gazdaságok csökkenthetik a vadon élő állományokra nehezedő nyomást, és viszonylag alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátás mellett biztosíthatnak fehérjét. A rosszul irányított műveletek szennyezéssel, élőhely-átalakulással és a nem őshonos fajok elszökésével járnak. A tanúsítási rendszerek és a továbbfejlesztett szabályozások célja a színvonal emelése, ahogy az ágazat folyamatosan bővül.

• Vízi élőlények tenyésztése élelmiszer céljából
• Tartalmaz halakat, kagylókat és tengeri moszatokat
• Extenzív rendszerektől az intenzívekig terjed
• Megfelelő gazdálkodás esetén enyhítheti a vadon élő halállományokra nehezedő nyomást