A különvélemény a bíró írásbeli nyilatkozata, amelyben nem ért egyet a többség döntésével. Ez nem változtatja meg az eredményt. A többségi ítélet érvényben marad. Az ellenvélemények azonban azért számítanak, mert megőrzik az érveket a jövő számára, és néha a későbbi határozatok megváltoztatásának alapjául szolgálhatnak.

John Marshall főbíró az 1800-as évek elején vezette be az egységes többségi vélemény gyakorlatát. Ezt megelőzően minden bíró külön írt. Az ellenvélemények egyre gyakoribbak lettek, ahogy a bíróság ügyeinek száma nőtt és a jog bonyolultabbá vált. Néhány ellenvélemény híres: Harlan bíró ellenvéleménye a Plessy kontra Ferguson ügyben, Holmes bíró ellenvéleménye az Abrams kontra Egyesült Államok ügyben, Blackmun bíró ellenvéleménye a Bowers kontra Hardwick ügyben.

A különvélemények típusai

• Tiszta ellenvélemény: nem ért egyet az eredménnyel és az indoklással.
• Részben egyetértek, részben nem értek egyet: egyetértek egyes megállapításokkal.
• Ellenvélemény vélemény nélkül: ellene szavaz, de nem ír semmit.
• Per curiam ellenvélemény: rövid és aláíratlan.

Az ellenvélemény jelezheti, hogy a kérdés nem rendezett. Amikor a bíróság összetétele megváltozik, egy korábbi ellenvélemény válhat az új többséggé. Ez már többször is megtörtént az alkotmányjogban. Az ellenvélemény írása a jövővel kapcsolatos optimizmus jele. Azt mondja, hogy a vita még nem ért véget, még akkor sem, ha a szavazás ma elbukott.