Minden, ami már megtörtént, a múltat ​​alkotja. A történészek annak csak kiválasztott részeit tanulmányozzák, de maga a múlt a korábbi események, körülmények és tapasztalatok teljes sorozata, akár feljegyezték azokat, akár nem.

A múlt nem hozzáférhető közvetlenül; nyomokon, dokumentumokon, tárgyakon, emlékeken és környezeti bizonyítékokon keresztül ismerhető meg. A különböző kultúrák és tudományágak eltérő viszonyt alakítanak ki hozzá, hangsúlyozva a folytonosságot, a törést, a haladást vagy a hanyatlást. A személyes emlékezet és a kollektív emlékezet egyaránt szelektíven ábrázolja azt, ami korábban történt.

A múltról szóló viták gyakran jelenbeli célokat szolgálnak: intézmények legitimálását, az igazságtalanságok elleni küzdelmet vagy identitások kovácsolását. A szakmai történettudomány bizonyítékokkal és érvekkel próbálja fegyelmezni ezeket a felhasználási módokat. A múlt puszta kiterjedése azonban biztosítja, hogy nagy része ismeretlen marad, vagy csak részben ismert.

• Minden idő és esemény a jelen előtt
• Csak hiányos nyomokon keresztül ismert
• Szelektíven emlékezve és értelmezve
• Tudományos és nyilvános verseny tárgya is