A földrengés nagyságának meghatározásához gyakorlatias numerikus mértékre volt szükség. Az 1930-as években kifejlesztett Richter-skála a szabványosított szeizmográfon rögzített szeizmikus hullámok amplitúdójának logaritmusa alapján határoz meg magnitúdót. Minden egész számú lépés a hullám amplitúdójának tízszeres növekedését és nagyjából 32-szeres energiát jelent.

Az eredetileg kaliforniai helyi földrengésekre tervezett skálát nagyrészt felváltotta a pillanatnyi magnitúdó skála globális használatra, különösen a nagyon nagy események esetén. Mindazonáltal a „Richter-skála” kifejezés továbbra is széles körben használatos a nyilvános kommunikációban. A magnitúdókat műszeres feljegyzések alapján, nem pedig a megfigyelt károk alapján határozzák meg.

Az 5-ös erősségű földrengés közepes erősségű; a 7-es erősségű súlyos; a 9-es erősségű pedig ritka és katasztrofális. Mivel a skála logaritmikus, az egymást követő egész számok közötti különbség óriási. A magnitúdó pontos meghatározása továbbra is a szeizmológiai obszervatóriumok alapvető feladata világszerte.

• A földrengés magnitúdójának logaritmikus skálája
• A szeizmikus hullám amplitúdóján alapul
• Minden lépés tízszeres amplitúdójú
• Nagy események esetén nagyrészt a pillanatnyi nagyságrend váltja fel