A határidős szerződés egy eszköz meghatározott áron, meghatározott jövőbeli időpontban történő vételére vagy eladására vonatkozó megállapodás. Mindkét fél köteles a tranzakciót végrehajtani. A szerződés meghatározza az eszközt, a mennyiséget, az árat és a szállítási dátumot. A határidős ügyletek tőzsdéken kereskednek, és szabványosítottak, ami likviddé teszi őket. Fedezeti ügyletek esetén a kockázatkezelésre, spekulánsok esetén pedig az ármozgásokra való fogadásra használják őket.

Az eredet mezőgazdasági. A gazdák a betakarítás előtt rögzíteni akarták a terményárakat. A vevők biztosítani akarták az ellátást. A Chicagói Kereskedelmi Tanács 1848-ban formalizálta ezt. Ma a határidős ügyletek árucikkeket, devizákat, kamatlábakat és részvényindexeket fednek le. A legtöbb szerződést készpénzben, nem pedig fizikai szállítással rendezik. Egy gazda ritkán szállít 5000 vékányi kukoricát. Egy kereskedő ritkán szerez birtokba 1000 hordó olajat. A szerződést a lejárat előtt lezárják.

A határidős ügyletek tőkeáttételt alkalmaznak. A kereskedő kis fedezetet helyez el, gyakran a szerződés értékének 5-15 százalékát. Ez a tőkeáttétel felerősíti a nyereségeket és veszteségeket. Egy 1 százalékos árfolyammozgás 10 százalékos nyereséget vagy veszteséget eredményezhet a fedezeten. Ez kockázatossá teszi a határidős ügyleteket a tapasztalatlan kereskedők számára. Emellett elengedhetetlenek a mezőgazdaság, az energia és a pénzügyek kockázatának kezeléséhez. Ugyanaz az eszköz szolgál mindkét célra.

Kulcsfogalmak

• Alapul szolgáló eszköz
• Lejárati idő
• Fedezeti követelmény
• Piaci árazás
• Készpénzes fizetés vs. szállítás